GONDOLATOK A SZELLEMI TÖRVÉNYEKRŐL

 

Az utóbbi években olyan változásokon mentem keresztül, amik egész sor megtapasztaláshoz vezettek. Kerestem a válaszokat a velem történtekre és egyszer csak megszólított Kurt Teppervein A szellemi törvények című könyve. Végigolvasva a könyvet, választ kaptam egy sor olyan kérdésre, amik régóta foglalkoztattak, foglalkoztatnak. Arra gondoltam, hogy megosztom az ott olvasottakat azokkal az embertársaimmal, akiket ez érdekelhet.

Még mielőtt elkezdenék a törvényekről írni, jöjjön egy kis kivonat a könyv bevezetőjéből.
Életünket, miként az egész Teremtést, belső rend hatja át. Ezt a rendet a szellemi törvények határozzák meg, melyeknek saját ritmusuk van, s valamennyiünket a Teremtés e ritmusa hangol össze. Életünk különböző ritmusból áll: belégzés és kilégzés, ébrenlét és álom, aktivitás és pihenés. Egyik sincs meg a másik nélkül, együvé tartoznak, együtt alkotnak egy egészet, együtt adják életünk tartalmát. Nevetni és sírni, egészségesnek lenni és betegnek lenni, adni és kapni, hallgatni és beszélni, dolgozni és lazítani, mind- mind örök váltakozás.

A térben és időben is megtaláljuk a nappal és az éjszaka, a nyár és a tél, a vetés és az aratás, az ár és az apály váltakozásának a ritmusát. Mindennek megvan a maga ideje. Ha a parasztember nem a megfelelő időben vet, nem fog tudni aratni. Fontos tehát, hogy ismerjük ezeket az örök törvényeket, hogy ritmusukat megfelelően fel tudjuk használni.

A legtöbb ember harcnak fogja fel az életet, holott játékról van szó, ám egy olyan játékról, amelyet a szellemi törvények nélkül nem lehet eredményesen játszani. Az élet egy játék, melyet a mindent átfogó Tudat talált ki, és játszik el az én örömömre. Az idők kezdete óta létezem. Az élet örök játékában születésem csupán egy új szakasz kezdetét jelenti. Az élet arra szólít fel, hogy az egész Teremtéssel játsszam, a Teremtéssel, amelyben élek, amely meghatároz engem, s melyet én is meghatározok.

Ebben a játékban az Egész elszakíthatatlan részeként ismerhetem fel magam, ugyanakkor arra is lehetőségem van, hogy önmagamat, mint Én-t ismerjem meg, amely az Egésztől elszakítva létezik (az eredendő bűn). Minden létező, az egész teremtett világ az Egy megnyilvánulása, amely az életjátékhoz anyaggá sűrűsödött, hogy megtapasztalhassa önmagát. Az élet a mindent átfogó Tudat, amely minden létezőt átjár és eltölt, ezáltal él minden létező, és mindennek tudata van. Az élet annak az erőnek a hatása, melyet Istennek hívunk.

Egy élet az általam lakott test fennmaradásának időtartama, az én öröklétem egy kis szakasza. Egy ilyen élet végén kioldom magam, vagyis a tudatom ebből a testből, és hazatérek, hogy tapasztalataimat feldolgozzam, és felkészüljek egy újabb tapasztalatszerzésre, egy „új” életre, egy újabb testben.

Az élet egyetlen értelme a tapasztalatszerzés, amelyből felismerések születnek, ez az egyetlen, amit az életből magunkkal viszünk, mivel mezítelenül jöttünk, és mezítelenül is fogunk távozni.
Amennyiben kudarcot vallok, szembe találom magam a sorssal. Létmegbízatásunk így hangzik: „Legyetek tökéletesek, miként tökéletes a ti Atyátok az égben!” Mihelyt keresni kezdek, az Úton vagyok. „Keressetek és találtok!”
Az életjátékot szigorú szabályok szerint játsszák, ezeket a szabályokat szellemi törvényeknek nevezzük. Ezek a következők:

•    A szeretet törvénye
•    A harmónia törvénye
•    Az evolúció törvénye
•    A rezgés törvénye
•    A polaritás törvénye
•    A ritmus törvénye
•    A megfelelés törvénye
•    A rezonancia törvénye
•    A teljesség törvénye
•    A szabadság törvénye
•    A gondolkodás törvénye
•    A harag törvénye
•    Az imagináció törvénye
•    A hit törvénye
•    Az áldás törvénye
•    Az ok és okozat törvénye
•    A sors, a végzet törvénye
•    Az újjászületés törvénye, avagy az ember
•    A kegyelem törvénye
•    A boldogság törvénye
•    A köszönet törvénye

Ajánlom elolvasásra mindenkinek ezt a könyvet. Amennyiben nem sikerül a könyvet megszerezni, vagy könyvtárból kikölcsönözni, szóba jöhet a törvények kivonatos ismertetése a Látó következő számaiban.

Mátyás Zsuzsanna